A hónap designere 2015. augusztusban a CAMOU

A CAMOU-ra olyannyira jellemző darabok karakterének körvonalazódása egy ljubljanai ösztöndíj során kezdődött, ahol Bea vagy a környéket, a pályaudvart és a vasúti síneket fotózta, vagy az iskola műhelyében festett különféle anyagokat. A két elfoglaltság, a fotózás és a nyomási technikák iránti szenvedély idővel szépen összeért, s a CAMOU cuccokon kizárólag saját fotókat láthatunk. Az első saját kollekció 2007-ben jelent meg, s azóta folyamatosan bővül a laza streetwear darabok repertoárja, amelyhez kiegészítők, szupervagány nyomott bőrtáskák is tartoznak. A CAMOU márkanév története is kapcsolódik a felhasznált technikához, hiszen Bea kifejezetten városi viseletre szánt „védelmi” ruhamárkát hozott létre, amelyben női és férfi darabok is szerepelnek, amelyeknél a funkcionalitás legalább olyan fontos mint a vizualitás, a dekorativitás. Ma már persze készülnek elegánsabb ruhák is finom anyagokból, de ugyanezzel a technikával, s azonos gondolat mentén. Az alapkoncepció, a fotó és a divat összekapcsolása, a kezdetek óta nem változott. A képek többnyire utazásokon megörökített pillanatok, amelyekből aztán egy formai, jelentésbeli vagy éppen színekkel való játék során születnek meg a végleges változatok, s csupán a nyomást követően készülnek el a ruhák, szoknyák, felsők és egyebek.

 

Jelenleg min dolgozol?

Éppen a téli kollekció tölti ki minden időmet, most először lesznek elérhetők melegebb kabátok és blézerek. Természetesen most is digitális és szitanyomással dekorált anyagokat használok majd, de a minták elvontabbak lesznek, mint az eddigi kollekcióknál.

 

Kik a példaképeid?

Nincs konkrét példaképem, de figyelem a divat történéseit, s van jó pár északi és távol-keleti tervező, akiknek a kollekcióiért odavagyok, mindegyikben van valamilyen extra tartalom.

 

Milyen sikereket értél el eddig? Mire vagy a legbüszkébb?

Az elmúlt időszakban már külföldi vásárokon is részt veszek, főként Ausztriában, s ott is nagyon szeretik a ruháimat, s lelkesen hallgatják, ha arról mesélek, hogy az anyagokat is én készíttetem.  Ezek a megmozdulások óriási élményt jelentenek nekem, rengeteg érdekes emberrel lehet itt megismerkedni, sok új dolgot látok, s a munkámra is azonnali és közvetlen visszajelzést kapok. Ezeken a programokon találtak meg azok a hazai és külföldi üzletek, melyekben termékeim jelenleg is megtalálhatóak.

A szakmai elismerések közül a legbüszkébb a 2006-os Formatervezési Díjra vagyok és arra, hogy az Iparművészeti Múzeum néhány évvel ezelőtt több öltözéket is megvásárolt a gyűjteménye számára.

 

Mi inspirál?

A diplomamunkámat a katonai ruházat formavilága és a camouflage mintázat adta. Ezt a mintát alapvetően a környezetbe való minél észrevétlenebb belesimulás igénye hozta létre, az én esetemben a városi környezetbe való beleolvadást segítik. A fotózás mindig is nagyon érdekelt, szívesen örökítek meg városrészleteket, tárgyakat, embereket, hangulatokat. Ma már komplexebb a tervezés, inkább témákat keresek egy-egy kollekció köré. Sokszor a többezer eltárolt képem között találom meg azokat, amelyek aztán az alapanyagra kerülnek, de olyan is van, hogy felkerekedek, és újakat készítek. Előfordul, hogy különböző helyekről származó motívumokat kombinálok össze; szeretem az ellentétpárokat, s olykor a meghökkentést is. Ami nagyon feltölt és inspirál, az az utazás és persze az ott készült képek maguk.

 

Hogyan jellemeznéd magad tervezőként?

Az öltözködés gyerekkorom óta vonz, de nem is annyira az épp aktuális divat követése, hanem megfigyelése volt mindig is az érdekes számomra. Ma is a legfontosabb az éppen aktuális kollekció inspirációjának megtalálása, a koncepció kidolgozása. Én alapvetően egyedül dolgozom, s bár vannak nagyon jó szakemberek, akik segítenek, de az alkotás és a hozzá kapcsolódó szervezkedés teljesen kitölti a gondolataimat és az időmet is.

 

Kiknek készülnek a tárgyaid?

Vásárlóim a tizenévesektől az idősebb korosztályig terjednek, de a túlnyomó részük 25-45 éves. Persze vannak különleges esetek, készítettem már 5 éves kislánynak ruhát, és egyszer egy 80 éves hölgy ajándékozta meg magát egy tűzpiros CAMOU modellel. Vannak slágerdarabok is, ilyen például a tüllös szoknya vagy a zsebes ruha. Ezekből mindig van készleten.

 

Ha kifognád az aranyhalat, milyen munkát kérnél tőle?

Jó kérdés, mert alapvetően, most nagyon meg vagyok elégedve a munkámmal és az életemmel is. Teljes mértékben azt érzem, hogy ki tudom élni a kreativitásomat, s mindig azt tartom szem előtt, hogy az adott ruhadarab számomra tetszetős legyen. Persze van, hogy nem megy a munka, de minél többet gondolkodom, foglalkozom vele, annál jobb lesz az eredmény. Van egy csodálatos, korábban is a ruhagyártásban tevékenykedő kollégám, s most végre az sem kizárt, hogy ha reggel kipattan egy ötlet a fejemből, az délutánra már testet is ölthet.

 

Hogyan látod a márkád 5 év múlva?

Természetesen még több ruhát szeretnék készíteni, és jó lenne még nagyobb ismertségre szert tenni.

 

Hol találkozhatunk a munkáiddal?

Itthon a legszélesebb választékkal a WAMP-ra készülök, de Ausztriában több üzletben is jelen vagyok. Október-novemberben például a bécsi Combinatban leszek vendégtervező.