Áprilisban a hónap tervezője: az INQ

A klasszikus fehér blúz, a kapucnis dzseki, vagy az angol nyelvterületen full skirt-ként ismert, rendszerint térd alá érő szoknya minden évszakban helyet kap a kínálatban. Az INQ ruhák tradicionális szabászati technikákkal készülnek, a sziluettek klasszikusak, mégis frissek és üdék, egy csipet nosztalgiával fűszerezve. A felhasznált alapanyagok szinte kizárólag természetes eredetűek, s a szettek karakterét sokszor az egymáson viselt darabok rétegezett képe adja meg.

A nyári kollekció az Átalakulás rítusa nevet kapta, s egy képzeletbeli fiatal lány felnőtté válásának fázisait meséli el, összesen négy fejezetben. Az ünnepélyes sötétkék-fehér kombó mellett halványlila, palazöld és púderes árnyalatok jellemzik a kollekciót, amely természetesen szép és finom, sőt nagyon, de nagyon szerethető.

 

Jelenleg min dolgozol?

Az INQ következő, 2016. évi nyári kollekcióján.

 

Kik a példaképeid?

A két nagymamám.

 

Milyen sikereket értél el eddig? Mire vagy a legbüszkébb?

Egy Moholy-Nagy Ösztöndíj volt az, ami a legtöbbet jelentette számomra szakmailag, de legbüszkébb mégis arra vagyok, hogy az abból alakult pici márka, a Kag azóta is prosperál, keresik a táskáimat.

Van egy másik sikerélményem is: a 2013-as Gombold Újra egyik zsűritagja Jakub Polanka volt, egy cseh tervező, akinek egész munkássága zavarbaejtően gyönyörű, és éppen ő volt az, aki az én javamra döntött a zsűrizés során. Ennek azóta is nagyon tudok örülni, pláne azért, mert ezek voltak az INQ legelső lépései.

 

Mi inspirál?

A kultúrdisszonancia:) Ha valami oda nem illővel szembesükök, amin látszik, hogy egy másik „rendszerben” teljesen indokolt lenne. Ez a hétköznapi életben általában az idősebb korosztály öltözködésében érhető leginkább tetten, kedves nénik és bácsik egykor divatos ruhája vagy frizurája tökéletes példa erre. Mai szemmel könnyű azt gondolni, hogy ismerjük az elmúlt évtizedek tárgyi környezetét, miközben mindig vannak olyan apró finomságok, amelyek vagy csupán lokális szinten léteztek, vagy annyira rövid ideig voltak divatban, hogy nem válhattak az adott korszak jellemező stílusának szerves részévé. Ha szerencsém van, egy-egy ilyen apró részletet bárhol elkaphatok Budapesten. Egyszerűen csak megjelenik előttem, például leül velem szemben egy néni a villamoson egy olyan szettben, amit hosszú percekig nézegethetek.

Gyakran látok olyan összeállításokat is, amelyek budapesti szemmel nézve 'nem jók', viselőjük szerint azonban láthatóan teljesen helyén valók. Az ilyenekbe egészen bele tudok feledkezni, mert szerintem nagyon szépek.

Ez a fajta figyelem és bámészkododás nagyon hasznos, mert mindig kizökkent, tudom kicsit távolabbról nézni magamat, és más megvilágításba helyezi azt is, amit a ruhákról gondolok. Ez nagy segítség az egyes kollekciók tervezése során.

 

Hogyan jellemeznéd magad tervezőként?

Konstruktivista?

 

Kiknek készülnek a ruháitok?

Azoknak, akik az egyszerűt keresik, és az eredetit, a finomat és nem a feltűnőt. Akik szerint visszafogottan is lehet meghatározó benyomást tenni.

 

Ha kifognád az aranyhalat, milyen munkát kérnél tőle?

Az álommunka már megvan, a halacskától álomfizetést kérnék hozzá.

 

Hogyan látod a márkád 5 év múlva?

Világsiker, csillogás :) Micsoda kérdés.